Sok ESG / fenntarthatósági / változásprogram nem azért akad el, mert „nincs akarat”,
hanem mert:
- a döntések szigetszerűen születnek,
- a hatások késleltetve és láthatatlanul jelennek meg,
- a kompromisszumok (trade-offok) félreértettek.
A játékban a résztvevők idővel és pénzzel gazdálkodnak, projekteket futtatnak, küldetéseket teljesítenek – és közben végig ott a kérdés:
Mi lesz a döntéseid hatása – rád, másokra, és a közös világra?
A „2030-as világ” minden alkalommal másképp alakul, mert a végeredményt a csapat összetétele és együttműködése formálja.
- pörgős, bevonó rendszerszintű szimulációt (nem frontális oktatást)
- döntési nyomást, dilemmákat, váratlan következményeket
- a People–Planet–Prosperity összefüggéseit „testközelből”
- vezetett feldolgozást, ami az élményt közös nyelvvé és cselekvéssé alakítja
A tapasztalatok szerint a játék után erősödik:
- Tulajdonosi szemlélet (ownership): „Van szerepem benne.”
- Kollaboráció: nagyobb rálátás a „teljes képre”, közös stratégiai gondolkodás, csapatkohézió
- Felelősség: annak megértése, hogy a kicsinek tűnő döntéseknek is lehet nagy hatása
Ezért a 2030 SDGs Game nemcsak fenntarthatósági szemléletformáló eszköz, hanem döntéshozatali és együttműködési fejlesztés is.
A játék japán eredetű, és gyakran olyan felismeréseket indít el, amit a japánok „kizuki”-nak neveznek: a tudatosság tágulása, személyes ráeszmélés – egy olyan „aha”, ami azért marad meg, mert átélted.
A játékot világszerte játszották már döntéshozókkal, felsővezetőkkel, egyetemistákkal és középiskolásokkal is.
Különösen jó:
- vezetői csapatoknak és keresztfunkcionális teameknek,
- ESG / fenntarthatósági / stratégiai programok indításához,
- kultúra- és együttműködés-fejlesztéshez,
- csapatépítéshez, ami üzleti és társadalmi értelemben is releváns.
