A vállalati klímavédelmi célkitűzések világában az elmúlt évek egyik legfontosabb szereplőjévé vált a Science Based Targets initiative (SBTi). Több mint 13 000 vállalat csatlakozott már a kezdeményezéshez világszerte, így a tudományosan megalapozott kibocsátáscsökkentési célok mára gyakorlatilag iparági standarddá váltak.
| SZERZŐ: Papp Viktória
Az SBTi most új korszakot hirdetett meg: elindította 2026–2030-as stratégiáját, amely jelentős szemléletváltást hoz a vállalati fenntarthatóságban. Az üzenet egyértelmű: a fókusz többé nem pusztán a célkitűzéseken van, hanem a valódi megvalósításon és mérhető eredményeken.
A stratégia részletei elérhetők az SBTi hivatalos oldalán: SBTi 2026–2030 Strategy
A célkitűzésekben betöltött szerepe nem csak formális volt vagy jó üzleti érzékről árulkodott. Emlékezzünk, hogy az ÜHG kibocsátási célokat, energiafelhasználási célokat vagy az ezekhez kapcsolható csökkentési célokat sokszor a cégek “éves” szinten tervezték: az előző évi adathoz képest tűzzünk ki egy reálisan megvalósítható célt. Múltbéli adatokra és jövőbeni üzleti tervekhez igazítottan. Az SBTi volt az a szervezet, aki hangsúlyozta és megfoghatóvá tette azt az elvárást és elvet, hogy a kibocsátási célokat nem szabad csak a múltbéli adatokhoz viszonyítani, hanem méltányosnak kell lennie az adott szervezet iparágától, tevékenységétől, méretétől, lokációjától függően. Van egy “tudományos” megközelítés, ami megmutatja, hogy “mennyit illendő” adott szervezetnek vállalnia a közös célokból és terhekből. Ez egy fontos paradigmaváltás volt a cégek megközelítésében – emlékszik vissza Fertetics Mandy, az Alternate ügyvezetője.
Az SBTi új szerepe: célkitűzőből „transzformációs partner”
Az elmúlt évtizedben a legtöbb vállalat számára az elsődleges kérdés az volt: milyen nettó zéró vagy kibocsátáscsökkentési célt vállaljunk? A következő időszakban azonban a hangsúly arra kerül át, hogy:
- hogyan lehet ezeket a célokat ténylegesen teljesíteni,
- hogyan mérhető a valódi előrehaladás,
- és miként válhat a klímastratégia üzleti versenyelőnnyé.
Az SBTi ennek megfelelően saját szerepét is újradefiniálja: az „ambition-setter” (ambíció-meghatározó) szerepből „transformation partner” (átalakulási partner) kíván lenni. Ez azt jelenti, hogy a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a megvalósítást támogató eszközök, benchmarkok, adatok és iparági útmutatások.
Négy nagy stratégiai változás
1. Általános célok helyett iparág- és régióspecifikus megközelítés
Az egyik legfontosabb változás, hogy az SBTi elmozdul az általános kibocsátáscsökkentési modellektől a sokkal specifikusabb, szektoralapú megközelítések felé. Más kihívásokkal néz szembe például: egy technológiai vállalat, egy acélipari szereplő vagy egy logisztikai cég.
Ugyanez igaz földrajzi szempontból is: egy európai vállalat működési környezete teljesen eltérhet egy afrikai vagy ázsiai piac szereplőjétől. Az új stratégia ezért nagyobb rugalmasságot és relevánsabb útmutatásokat ígér.
Különösen fontos ez az olyan nehezen dekarbonizálható („hard-to-abate”) szektorok számára, mint:
- az acélipar,
- a cementipar,
- a hajózás,
- vagy a légi közlekedés.
2. A hangsúly a megvalósításra és az átláthatóságra kerül
Az SBTi felismerte, hogy önmagában a célvállalás már nem elegendő. A befektetők, szabályozók és ügyfelek egyre inkább azt várják el, hogy a vállalatok:
- hiteles adatokat szolgáltassanak,
- transzparensen mutassák be előrehaladásukat,
- és bizonyítható kibocsátáscsökkentést érjenek el.
Ez különösen összhangban van az európai szabályozási környezet változásaival, például a Global Reporting Initiative (GRI), a CDP, az International Financial Reporting Standards Foundation, valamint az International Organization for Standardization rendszereivel és az Corporate Sustainability Reporting Directive (CSRD) követelményeivel.
A cél az interoperabilitás növelése, vagyis hogy a különböző jelentési rendszerek és szabványok jobban együttműködjenek egymással, csökkentve a vállalatokra nehezedő adminisztratív terheket.
Mit jelent mindez a kkv-k számára?
A változások nemcsak a nagyvállalatokat érintik. Sőt, a kis- és középvállalkozások (SME-k) számára talán még fontosabbak lehetnek.
Az SBTi stratégiája alapján a következő években várhatóan:
- egyszerűsödnek bizonyos célkitűzési folyamatok,
- jobban skálázható megoldások jelennek meg a kisebb cégek számára,
- és nagyobb támogatást kapnak a megvalósítás során.
A kkv-k számára különösen fontos trend, hogy a nagyvállalatok egyre inkább bevonják beszállítóikat saját klímacéljaik teljesítésébe. Ez azt jelenti, hogy egy kkv akkor is találkozhat SBTi-elvárásokkal, ha közvetlenül nem tagja a kezdeményezésnek.
A kkv-k előtt álló legfontosabb kihívások
1. Adatgyűjtés és riportálás
Sok kisebb vállalatnál még nem áll rendelkezésre megfelelő karbonlábnyom-mérés vagy ESG-adatkezelési rendszer, vagy nem olyan formában, hogy azt jól használni lehessen a B2B kommunikációban. Az új SBTi stratégia ugyanakkor egyértelműen a mérhetőség irányába mozdul el, s a nagyvállalatok, vevők dekarbonizációs stratégiájukhoz szükség lesz egyre több és egyre specifikusabb beszállítói adatra.
2. Beszállítói nyomás
A multinacionális cégek várhatóan egyre részletesebb kibocsátási adatokat kérnek majd beszállítóiktól. Ez különösen az exportáló vagy nemzetközi láncokba integrált KKV-kat érintheti. Az adatbekérés nem csak jogi vagy tőzsdei megfelelés miatt szükséges a vevői oldalon, hanem azért is, mert a saját termék- és folyamatfejlesztéseiket, beszállítói kiválasztási rendszereiket úgy tudjuk dekarbonizációs stratégiájukhoz illeszteni, ha adatalapú döntéseket hozhatnak. Ehhez kell a partnerektől az információ, mind az eredményekről, mind a nehézségekről.
3. Finanszírozási előnyök
Pozitív oldalról viszont azok a kkv-k, amelyek időben alkalmazkodnak:
- könnyebben juthatnak zöld finanszírozáshoz,
- erősíthetik piaci pozíciójukat,
- és versenyelőnyre tehetnek szert a fenntarthatósági szempontból tudatos ügyfelek körében.
Egyre fontosabb az együttműködés
Az SBTi új stratégiájának egyik legérdekesebb eleme a fragmentáció csökkentése. Az elmúlt években a vállalatok gyakran elvesztek a különböző ESG-keretrendszerek, szabványok és riportálási elvárások között.
Az új irány célja, hogy:
- a szabványok jobban összehangoltak legyenek,
- csökkenjen a párhuzamos riportálás,
- és egyszerűbbé váljon a megfelelés.
Ez a kkv-k számára különösen lényeges, hiszen számukra az ESG-adminisztráció aránytalanul nagy erőforrás-terhet jelenthet.
Ügyvezetőnk, Fertetics Mandy szerint ebben a jó tanácsadók vagy belső fenntarthatósági szakemberek pragmatikus, gyakorlatias, mégis szakmai hozzáállása és szervezetfejlesztő készsége kritikus fontosságú. Az a készség, amely szerencsére az Alternate egyik versenyelőnye is, hogy a nagyvállalatokra szabott, nemzetközi elvárásrendszert, riportingformulákat, nyelvezetet lefordítsuk a KKV tulajdonosának, vezetőjének, munkatársának érthetően és megvalósíthatóan – sikertényező lehet a transzformációban.
Ázsia és Afrika felé nyitás
A stratégia másik hangsúlyos eleme az ázsiai és afrikai jelenlét erősítése. A globális kibocsátáscsökkentési célok ugyanis nem érhetők el kizárólag európai vagy észak-amerikai vállalatok részvételével.
Ez a nemzetközi beszállítói láncok miatt az európai cégekre is közvetlen hatással lehet, hiszen egyre nagyobb hangsúly kerül majd a teljes értéklánc kibocsátásának kezelésére.
Az SBTi 2026–2030-as stratégiája világosan mutatja, hogy a vállalati klímavédelem új szakaszba lépett. A jövőben már nem elegendő ambiciózus célokat megfogalmazni — a hangsúly a megvalósításon, az átláthatóságon és a mérhető eredményeken lesz.
A nagyvállalatok mellett a kkv-k számára is kulcsfontosságú időszak következik. Azok az kkv-k, amelyek időben elkezdik:
- mérni kibocsátásaikat,
- fejleszteni ESG-folyamataikat,
- és alkalmazkodni a beszállítói elvárásokhoz,
jelentős versenyelőnyre tehetnek szert a következő években.
Az SBTi új stratégiája így nem csupán fenntarthatósági kérdés, hanem egyre inkább üzleti és versenyképességi kérdéssé is válik.