Olcsó, biztonságos és fenntartható energia – lehetőleg egyszerre. Miközben változik a piac, a szabályozás, az időjárás, a technológia és sokszor maga a vállalat is. A vállalati energiagazdálkodás ma már aligha kezelhető pusztán beszerzési feladatként. A jó döntéshez előbb azt kell megérteni, hogy hol tartunk, mire van valóban szükségünk, és mekkora mozgásteret tudunk teremteni magunknak.
Erről beszélgettünk 2026. augusztus 27-én az MVÜK Ipari Klub energetikai szakmai napján Sarusi-Molnár Andreával, az Altherm Kft. és az Alternconsult Kft. ügyvezetőjével, Czöndör Gusztávval, az ENCO Energy Kft. ügyvezetőjével, valamint az Ipari Klub vállalatvezető és szakértő tagjaival. A beszélgetést Fertetics Mandy, az Alternate Tanácsadó Kft. ügyvezetője moderálta.
A nap talán legfontosabb tanulsága az volt, hogy a jelenlegi energetikai kihívásokra ritkán létezik egyetlen technológia, egyetlen beruházás vagy egyetlen „jó” energiaforrás. Komplex problémára rendszerben gondolkodó, testre szabott megoldás kell.
| SZERZŐ: Fertetics Mandy | OLVASÁSI IDŐ: 12 perc
Nem feltétlenül az energia lett kiszámíthatatlanabb – hanem a világ körülötte
Az elmúlt években látványosan megváltozott az a környezet, amelyben a vállalatok energiáról döntenek.
Az időjárás kiszámíthatatlansága közvetlenül befolyásolhatja a termelést és a megújuló energia rendelkezésre állását. Az energiaárak és az ellátási útvonalak geopolitikai eseményekre reagálnak. Változik a szabályozás, az adózás, a támogatási és finanszírozási környezet. Új technológiák jelennek meg, miközben az infrastruktúra – például a villamosenergia-hálózat – fejlődése nem minden esetben tud ugyanolyan sebességgel lépést tartani velük.
Ezzel párhuzamosan sok, korábban kevésbé látható függőség vált kézzelfoghatóvá.
Az Európai Bizottság 2026-os összefoglalója szerint az EU 2024-ben saját energiaigényének 43%-át termelte meg, míg 57%-át importból fedezte. A Bizottság azt is kiemeli, hogy az energiahatékonysági javulások nélkül az uniós energiafelhasználás ma mintegy 27%-kal magasabb lenne.
A vállalatok szintjén ehhez további függőségek társulhatnak: egyetlen energiahordozótól, technológiától, beszállítótól, hálózattól vagy akár egy konkrét termelési folyamattól.
A vezetői kérdés ezért egyre kevésbé az, hogy „mennyiért tudok energiát venni?”, és egyre inkább az, hogy: mely kitettségeket kell elfogadnom, és melyek felett tudok nagyobb kontrollt szerezni?
„Sok vállalatnál nem az a probléma, hogy nincs energetikai vagy fenntarthatósági kockázat, hanem az, hogy még nem vált vezetői információvá. Nincs azonosítva, nincs számszerűsítve, vagy nem fordították le pénzügyi kitettségre és üzleti lehetőségre. Márpedig amit nem értünk és nem tudunk pénzben, működésben vagy stratégiai hatásban megfogni, azt hajlamosak vagyunk alulértékelni.”
– Fertetics Mandy, Alternate Tanácsadó Kft.
Ez a probléma a fenntarthatósági és lényegességi elemzésekben is rendszeresen visszatér: egy környezeti vagy társadalmi hatás vagy kockázat önmagában még nem feltétlenül válik üzleti döntési tényezővé. Ehhez azt is érteni kell, hogyan jelenik meg költségben, működési kitettségben, finanszírozásban, ügyfélmegtartásban vagy akár új piaci lehetőségben.
Az energia ebből a szempontból jó példa: egyszerre költség, működési feltétel, kibocsátási forrás, ellátási kockázat és – megfelelő döntések esetén – versenyelőny.
„Nekünk napelem kell.” Biztos?
Az egyik leggyakoribb hiba már a döntési folyamat legelején megtörténik.
A vállalat nem problémával, hanem kész megoldással érkezik a szakértőhöz.
„Biomassza kell.”
„Napelem kell.”
„Hat megawatt helyett tizenkettő kell.”
A döntés mögött azonban nem mindig részletes mérés, műszaki számítás vagy üzleti jövőkép van. Lehet, hogy egy versenytárs ezt választotta. Ezt támogatja egy pályázat. Erre kapható kedvező finanszírozás. Ezt ajánlotta egy szállító.
Pedig ugyanaz a technológia két hasonló méretű vállalatnál is egészen eltérő eredményt adhat.
Számít a termelési profil, a műszakrend, az energiaigény napi és szezonális lefutása, a telephely földrajzi adottsága, a rendelkezésre álló helyi erőforrás, a vállalat mérete, növekedési terve, technológiája, finanszírozási lehetősége – és az is, hogy a különböző energetikai megoldások hogyan hatnak egymásra.
Czöndör Gusztáv ezért a beszélgetésben inkább energetikai portfólióban való gondolkodást hangsúlyozta.
„Nem egy technológiát kell optimalizálni, hanem a vállalat egész energetikai rendszerét. A jó megoldás mindig az adott cég működéséből, terveiből és valós fogyasztási adataiból indul ki. A különböző fejlesztéseket pedig nem külön-külön, hanem egymásra gyakorolt hatásukkal együtt kell értékelni.”
– Czöndör Gusztáv, ENCO Energy Kft.
Ez a logika valójában nagyon hasonlít a pénzügyi portfóliókezeléshez. Nem egyetlen eszköz „jóságát” kell vizsgálni, hanem azt, hogy az egész rendszer milyen költség-, kockázat- és rugalmassági profilt ad.
A helyben rendelkezésre álló energia stratégiai erőforrássá válhat
Sarusi-Molnár Andrea másik oldalról közelített ugyanahhoz a kérdéshez: nézzük meg azt is, mi van már most körülöttünk.
Egy agrárvállalkozásnál például olyan melléktermékek keletkezhetnek, amelyek energiatartalma helyben hasznosítható. Nyesedék, szármaradvány, faapríték, bála vagy más mezőgazdasági melléktermék bizonyos körülmények között nem hulladék, hanem energiaforrás.
Andrea hangsúlyozza a biomassza, a helyi energiaforrások és a stabilabb, kiszámíthatóbb működés kapcsolatát. Az Altherm 2026-os szakmai összefoglalója szerint az agrárszektorban az energiahatékonyság és a hosszú távú költségmegtakarítás egyre inkább stratégiai kérdéssé válik, miközben a fosszilis energiaárak kiszámíthatatlansága és a fenntarthatósági elvárások stabilabb megoldások felé terelik a vállalkozásokat.
„Érdemes először körülnézni: milyen energiaforrás áll rendelkezésre helyben, mit termelünk meg vagy mi keletkezik már most a működésünk során. Ha egy helyben rendelkezésre álló erőforrásból helyben tudunk energiát előállítani és azt helyben felhasználni, az nemcsak fenntarthatósági, hanem ellátásbiztonsági és gazdasági előnyt is jelenthet.”
– Sarusi-Molnár Andrea, Altherm Kft. / Alternconsult Kft.
Ez ráadásul messze nem csak a biomasszáról szól. Ugyanez a logika jelenik meg a napenergiában, biogázban, hőszivattyús rendszerekben, hulladékhő hasznosításában, illetve egyre inkább az energia- és víztárolás kérdésében is.
Három szám, ami megmutatja, mennyit változott az energetikai környezet
Az EU 2024-ben energiaigényének 57%-át importból fedezte. 2024-ben a magyar villamosenergia-termelés mintegy negyedét adta a napenergia. Alig egy évtized alatt Magyarországon a napenergia részesedése marginális szintről a villamosenergia-mix egyik meghatározó elemévé vált.
A tendencia önmagában is fontos, de a valódi vezetői tanulság nem az, hogy „mindenkinek napelem kell”. Éppen ellenkezőleg.
Minél több időjárásfüggő energia jelenik meg a rendszerben, annál fontosabb lesz a rugalmasság, a tárolás, a fogyasztás időzítése és a különböző források összehangolása.
A zöld energia már nem külön világ
A „zöld vagy nem zöld?” kérdés ma egyre kevésbé írja le a valódi vállalati dilemmát.
A jobb kérdés inkább az: az adott vállalat jövőképéhez és adottságaihoz milyen energia-mix biztosít megfelelő költséget, ellátásbiztonságot, rugalmasságot és környezeti teljesítményt?
A megújulók növekvő szerepe ebben részben környezeti, részben üzleti következmény.
A helyben előállított energia csökkentheti a külső függőséget. Az energiahatékonyság mérsékelheti a költséget és a kibocsátást. A tárolás növelheti a rugalmasságot. A jobb mérés pedig mindegyik alapfeltétele.
Az olcsó energia paradoxona
Az esemény egyik provokatív gondolata az volt, hogy az olcsó energia akár a fejlődés ellensége is lehet.
Nem azért, mert az alacsonyabb energiaköltség önmagában rossz lenne. Hanem azért, mert ha az energia tartósan túl olcsónak érződik, könnyebb együtt élni a pazarlással és könnyebb elhalasztani azokat a beruházásokat, amelyek hosszú távon hatékonyabbá és ellenállóbbá tennék a működést.
A vállalatok működésében pedig szinte törvényszerűen keletkeznek veszteségek.
Régi és új technológiák épülnek egymásra. Kapacitást bővítünk. Megváltozik a termékportfólió. Más lesz a műszakrend. Egy ideiglenesnek szánt megoldás tartóssá válik. A vevői megrendelések bizonytalansága miatt szükségképpen maradnak kihasználatlan kapacitások.
Az ilyen „patchwork” rendszerekben az energiafogyasztás is könnyen elszakad attól, ami műszakilag vagy gazdaságilag indokolható lenne.
Nem minden veszteséget lehet megszüntetni. De nem mindegy, hogy ismerjük-e és tudatosan vállaljuk, vagy egyszerűen fizetünk érte hónapról hónapra.
Az energetikai audit nem vizsga
Ha az átvilágítás ennyire hasznos, miért halogatják még mindig sokan?
A beszélgetés résztvevői több okot azonosítottak. A vezetők tarthatnak attól, hogy az audit olyan hibákra vagy hiányosságokra világít rá, amelyekkel kellemetlen lesz szembesülni, „ha rájönnek hibáztam, következménye lehet“. Megjelenhet a szolgáltatóval szembeni bizalmatlanság is: „biztosan azért vizsgál, mert utána el akar adni nekem valamit”. S van még egy fontos emberi tényező is: a változással szembeni ellenállás. Egy jó átvilágítás ugyanis szinte szükségszerűen változtatási lehetőségeket tár fel. Azok megvalósítása döntéseket, vezetői figyelmet, időt, beruházást és szervezeti energiát kíván.
Különösen nehéz ez akkor, amikor a vállalatok eleve túlterheltek, és a bizonytalan környezet miatt egyre rövidebb időtávokra terveznek.
Pedig Czöndör Gusztáv szerint az audit lényege nem egyszerűen az, hogy hibát keressen.
„Egy jó audit nagyon gyakran olyan dolgot mutat meg a vezetésnek, amit addig nem tudott, rosszul tudott, vagy legfeljebb sejtett. És ami legalább ennyire fontos: a fejlesztések várható hatását előre le lehet modellezni. Így nem egy technológia ígéretébe fektetünk be, hanem számok alapján döntünk.”
– Czöndör Gusztáv
A beszélgetésben elhangzott gyakorlati tapasztalat szerint az auditok jelentős részénél kerülnek elő ilyen új felismerések, és a feltárt megtakarítási lehetőségek akár az átvilágítás költségének többszörösét is jelenthetik. Mindkét energetikai szakértő azt hangsúlyozta: saját gyakorlatukban az érdemi átvilágítás költsége a feltárt lehetőségeken keresztül megtérült.
Ez azért fontos különbség, mert az audit így nem megfelelési költség, hanem beruházási és vezetői döntés-előkészítés.
Az egyik legfontosabb vezetői mondat: „Ehhez nem értek eléggé”
Talán ez a legnehezebb felismerés.
Egy tapasztalt vállalatvezető – vagy akár műszaki vezető – nagyon jól ismerheti a saját üzletét, miközben nem várható el tőle, hogy ugyanilyen mélységben kövesse az energetikai technológiák fejlődését, a villamosenergia-piacot, az energiabeszerzési konstrukciókat, az adózási és elszámolási lehetőségeket, az EKR-t, a különböző finanszírozási formákat és a változó energetikai szabályozást.
A külső energetikai szakértőnek viszont van egy másik korlátja: ő nem ismeri úgy a vállalatot, mint annak vezetői.
Nem tudja magától, hogy két év múlva új termék jön. Hogy egy gyártósort leállítanak. Hogy exportpiacot vált a cég. Hogy új műszakot indít. Hogy a jelenlegi telephelyet hamarosan kinövi.
Ezért nem a „külső szakértő vagy belső tudás?” a helyes kérdés.
A jó megoldás a kettő találkozása.
A külső fél adja a szakmai távolságot, az összehasonlítási alapot és az energetikai tudást. A vállalat adja az üzleti összefüggéseket, a jövőképet és a gyakorlati valóságot. A beszélgetőpartnerek is beszámoltak a Folyamat tanulás és önfejlesztés kihívásairól és szükségességéről – amikor az energetikai auditor cégnek adózási és pénzügyi “tanácsadóvá” is kell válnia vagy a beruházás kivitelezőnek “változásvezetővé”. Emiatt talán egyre kevésbé lehet szakértő bevonásában gondolkodni és érdemes szakértő vállalat / csapat bevonását választani.
Az energia nem áll meg a gyárkapunál
A vállalat energetikai kitettsége ma már nem kizárólag a saját telephely energiafogyasztásáról szól. Megjelenik a beszállítók karbonintenzitásában, a logisztikában, a megvásárolt alapanyagok beágyazott kibocsátásában és egyre gyakrabban a vevői, finanszírozói és szabályozói elvárásokban is.
Az értéklánc-kibocsátások feltárása ezért nem pusztán karbon-számítási kérdés. Megmutathatja azt is, hol vannak a vállalat jelentős energia- és beszállítói kitettségei.
A karbonárazás, egyes termékekhez kapcsolódó karbonköltségek, valamint a vevői dekarbonizációs követelmények pedig egyre közvetlenebb kapcsolatot teremtenek a kibocsátás és a pénzügyi teljesítmény között.
„Az energia stratégiai jelentősége nem áll meg a vállalat telephelyének határán. A termék karbonlábnyomában, a beszállítók teljesítményében, a beszerzési döntésekben és egyre inkább a vevői, finanszírozói vagy szabályozói elvárásokban is visszaköszön. Ezért az energiahatékonyság és a dekarbonizáció előbb-utóbb a felelős beszállítói lánc és a beszerzési stratégia kérdésévé is válik.”
– Fertetics Mandy
Ez különösen fontos azoknak a vállalatoknak, amelyek ma még nem tartoznak közvetlenül szigorú jelentéstételi vagy dekarbonizációs kötelezettségek alá. A követelmény ugyanis sokszor nem közvetlenül a jogszabályból, hanem a vevőtől érkezik.
A jelentéstétel itt válhat valóban hasznossá
A fenntarthatósági jelentéstételnek – akár önkéntes, akár kötelező – éppen ezért lehet a kommunikáción túl üzleti és menedzsment értéke.
Egy jól végigvitt folyamat ugyanis gyakorlatilag szervezeti átvilágítás.
Nemcsak azt kell megválaszolni, mennyi energiát fogyaszt a vállalat vagy mekkora a kibocsátása, hanem azt is:
- hol keletkeznek a legjelentősebb hatások,
- milyen kockázatok kapcsolódnak hozzájuk,
- melyek lehetnek pénzügyileg lényegesek,
- milyen célok és intézkedések vannak,
- ki felel értük,
- és egyáltalán rendelkezünk-e megfelelő adattal a döntéshez.
Ebben az értelemben az energetikai audit és a fenntarthatósági átvilágítás logikája nagyon közel kerül egymáshoz. Mindkettő láthatóvá tesz valamit, amit addig csak részben értettünk.
A technológia pedig már itt van
Az MVÜK Ipari Klub tagjainak beszélgetése azt is megmutatta, hogy a vállalatok sokkal szélesebb eszköztárból választhatnak, mint amit elsőre az „energetikai beruházás” alatt értünk.
A helyi energiatermelés mellett megjelent az energetikai audit és energiabeszerzés, az energiahatékonysági beruházások adózási és „green tax” háttere, az EKR, a beruházások drónos előkészítése és az eszközök ellenőrzése, az ipari hűtés-fűtés korszerűsítése és a természetes hűtőközegek alkalmazása, a víz- és energiatárolás, a digitális mérés és vezérlés.
Ez fontos üzenet a KKV-k számára is, a nagyvállalatok számára is.
Nem minden energetikai fejlesztés százmilliós erőműberuházás. Előfordulhat, hogy a következő jó döntés egy almérő. Egy számlaelemzés. Egy vezérlési beállítás. Egy megváltoztatott lekötés. Egy hővisszanyerési megoldás. Egy eltérő energiabeszerzési konstrukció. Vagy éppen annak felismerése, hogy a tervezett nagyberuházás helyett valami egészen másra van szükség.
Mit tehet egy vezető hétfő reggel?
Nem feltétlenül azzal kell kezdenie, hogy energetikai technológiát választ.
Három információt érdemes egymás mellé tenni: a pénzügyi adatot, a műszaki adatot és a fizikai valóságot.
Ugyanazt mutatják a számlák és a mérők? Összhangban vannak a könyvelési adatok a műszaki fogyasztással? Ha nem, hol van az eltérés? Mit látunk a gépeknél? Mi működik akkor is, amikor nem kellene? Hol keletkezik fölösleges hő, hideg, nyomás vagy mozgás? Melyik feltételezésünket nem ellenőriztük évek óta?
A második lépés a jövőkép.
Hol akar működni a vállalat két, három vagy öt év múlva? Mit fog gyártani? Mekkora kapacitással? Milyen piacokra? Milyen vevői és fenntarthatósági elvárások mellett?
Csak ezután következik az energetikai kérdés: milyen infrastruktúra, energia-mix és fejlesztési pálya kell ehhez?
Talán ez a legfontosabb szemléletváltás. Nem az a cél, hogy ma megtaláljuk „a legjobb energiát”. Ilyen valószínűleg nincs. Olyan energetikai rendszert kell kialakítani, amely képes együtt változni a vállalattal és a környezetével; amelyben kevesebb a pazarlás és a nem értett kitettség, több a tudatosan választott alternatíva és a helyi kontroll.
A fenntarthatóság akkor válik valódi üzleti kérdéssé, amikor a környezeti hatást, a függőséget és a kockázatot már ugyanabban a döntési térben kezeljük, mint a költséget, a beruházást és a növekedést.
Az energetikai reziliencia ugyanis végső soron nem energiaforrás, hanem vezetői képesség.
Az írás az MVÜK Ipari Klub 2026. augusztus 27-i energetikai szakmai napján (a képen látható sorrendben): Fertetics Mandy (Alternate Tanácsadó Kft.), Sarusi-Molnár Andrea (Altherm Kft., Alternconsult Kft.), Tóth Gábor (MVÜK Ipari Klub vezető), Czöndör Gusztáv (ENCO Energy Kft.), és az MVÜK Ipari Klub résztvevői között zajló szakmai beszélgetés gondolataira és tapasztalataira, valamint nyilvánosan elérhető szakmai és statisztikai forrásokra épül.